Mi az elektroszenzibilitás ?

Mi az elektroszenzibilitás?

     Miről ismerem fel?

 

Minden életfolyamat, azok szabályozása és az élet fenntartása mind az emberiségnél, mind a növény- és állatvilágban az elektromágneses hullámoktól függ. Minden sejt és minden szerv egyszerre az elektromágneses hullámok adója is és vevője is és rezonanciába lép a természetes és mesterséges elektromágneses mezőkkel. Egészségesnek lenni annyit tesz, mint zavartalan információáramlással és azzal a képességgel rendelkezni, hogy minden körülmény és megterhelés közepette is optimális le­gyen a szabályozás (homöostázis). A betegség azt jelenti, hogy zavar keletkezett az információáramlásban és megszünt az optimális szabályozási képesség a homöostázis fenntartásához.

 

A mobiltelefonok keltette mesterséges elektromágneses mezők éppen a természetes ,az életfolyamatokat szabályozó elektromágneses rezgések frekvenciatartományába esnek. A rezonanciajelenségek miatt ezek a mesterséges rezgések (többek közt a mobiltelefontól, a mikrosütőtől) saját biológiai folyamatainknak jelentenek állandó za­va­ró tényezőt: a mesterséges rezgések természetellenes rezgésekre kényszerítik sejt­jeinket és szerveinket, ami stresszt és hibás reakciókat vált ki szervezetünben. Ez pedig kihat a sejtek fejlődésére, a vér áramlási tulajdonságaira, a sav-bázis háztar­tás­­ra, megnöveli a szabad gyökök mennyiségét, energiahiányt okoz a sejtekben, megzavarja pl. azokat a hormonokat, amelyek az alvási ritmusért és a rákmegelőzé­sért felelősek, megkönnyíti környezeti mérgek behatolását pl. az agy vérkeringésébe, öröklési problémákat vált ki, stb. Mindez igaz minden emberre és minden más élőlényre  - mégha eltérő mértékben is -, és betegségek sorát okozza.

 

Az elektroszenzibilitás azt a „képességet” jelenti, hogy valaki - nem jószántából - testi és/vagy lelki, objektiv és szubjektiv panaszok és zavarok formájában érzékelni tudja az emberi szervezetre ható elektromágneses mezőket. Valójában hasonló a helyzet az allergiás reakciókhoz, amikor az immunrendszer túlreagál és megszűnik az egy­en­súlyi állapot (homöostázis). Ez egyúttal figyelmeztető jel minden ember számára,  és különösen azok számára, akik mé nem érzékelik szubjektiv vagy objektiv módon az elektromágneses mezők negativ hatásait, vagy az ilyeneket nem ismerik fel.

 

Az elektroszenzibilitás jelensége több évtizede ismert már, annak ellenére, hogy az minden embernél más formában és más intenzitással jelentkezik, nincsenek tipikus tünetei, függ a kortól, a sugárterhelés erősségétől és időtartamától, a korábbi egész­ségügyi állapottól, más negativ tényezők összhatásától. Vagyis:  a tünetek egyéniek és összetettek! („Egy új betegségkép: A mikrohullám-szindróma”, Ärzteinitiative Bamberger Appel, Dr.med. Waldmann-Selsam)

 

Mindez megnehezíti az elektroszenzibilitás felismerését és differenciálását. Nincsen kizárólagos, mindenki által használható diagnosztikai eljárás. Az anamnézis felállításakor holisztikus (az ember egészére kiterjedő) vizsgálatot és a lehetséges környezeti ártalmak felmérését is el kell végezni. Ehhez pedig tapasztalat szükségeltetik, hogy meg lehessen különböztetni az elektroszmog okozta problémákat a más okokból jelentkező tünetektől.

 

Sajnos a mai „hivatalos” orvoslás gyakorlata még nem ismeri el ezt a problémakört, ami oda vezet, hogy az ilyen panaszokkal jelentkező pácienst sem az orvosa, sem a környezete nem veszi komolyan és gyakran hisztisnek vagy hipohondernek kiáltják ki  az illetőt. A rendkívül bonyolult és egyénre szabott, differenciált diagnózist pedig idő és pénz hiányában mellőzik. Így érthető, hogy az elektroszenzibilitással „vert” ember egyetlen önvédelmi lehetősége, ha kiműveli magát a témában. Ez pedig oda vezet, hogy az orvosok „bogarasnak” tartják és nem veszik komolyan. Ráadásul ezek a páciensek sokkal nagyobb szaktudással rendelkeznek ebben a témakörben, mint maguk az orvosok, ami további konfliktusok forrása lehet.

 

           

Mit tehetünk?


A legfontosabb az első lépés:  vegyék komolyan a pácienst, a problémáit, tüneteit, sza­badítsák meg bizonyítási kényszerétől és ne tekintsék hipohondernek. Ezután tisztázni kell az elektromágneses sugárzás azonnali és tartós kiküszöbölésének lehetőségeit. Mivel az elektroszenzibilitás nem csak egyetlen tényezőtől függ, átfogó vizs­gálattal tisztázni kell az érzékenységet fokozó egyéb tényezőket is (pl. nehézfém-lerakódások kiürítése a szervezetből, fémtömések eltávolítása a fogakból, toxikoló­giai diagnosztika és terápia, holisztikus kezelés (test és psziché együttesen) és gyak­ran a lakó- és hálószoba átalakítása). Ma már termékek széles választéka kapható, amelyekkel az elektroszmog jelentősen csökkenthető.


Fontos tudni, hogy a mobilgyártók és szolgáltatók sikerrel beültették embereiket minden fontos politikai és tudományos grémiumba. Így pl. Dr. Rapacholi, egy közismert fizikus, aki az Egészségügyi Világszervezetben (WHO) az elektroszmog és mobiltelefonok felelőse, maga is elismeri, hogy évi 150.000 dollárt kap a mobilipartól. Ő és Bern­hard professzor találták ki az egészségügyi határértékeket, amelyek betartása állítólag nem jár egészségügyi kockázattal. Az általuk megadott határértékek azonban milliószorosai azoknak az értékeknek, ahol bizonyíthatóan biológiai zavarok lépnek fel az emberi szervezetben. Dr.Rapacholi gondoskodott arról, hogy az általuk kitalált határétékeket átvegye a WHO, míg prof.Bernhard gondoskodott arról, hogy a német kormány sugárvédelmi törvényeibe is ezeket ültessék be.

 

Dr. med. Wolf Bergmann, Facharzt für Allgemeinmedizin